Cikkem címében Keynes híres mondását használtam fel. Olvass tovább és érteni fogod, miért. Ez a blog a gyerekjátékokról szól. Elsősorban a csináld magad típusú, természetes gyerekjátékokról. Én magam is gyakorló apa vagyok. Igyekszem előnyben részesíteni a nem műanyag, illetve nem elektromos árammal működő játékokat. A fiamnak elsős kora óta megszervezzük a születésnapi buliját, ahol a barátaival mindig nagy a hangulat elektromos játékok nélkül is.
De ahogy nőnek a gyerekek, egyre nehezebb lekötni őket. Amikor a tavalyi partin elővettem a korábban népszerű társasjátékot, akkor többek arcán – így a fiamén is – kényszeredett mosolyt láttam. Ebből két tanulságot szűrtem le:
- idén újítanunk kell. El kell engednem az elektromos árammal működő játékok, eszközök száműzetését is,
- talán az áram helyett magamat kell száműznöm a buliról, elvégre egy hetedikes már nem feltétlenül az apja jelenlétében érzi jól magát (és mennyire igaza van).
Feleségem a családban a nagy “kutató”. Az idei születésnapra készülve fejest ugrott az internetes keresőbe. És hamarosan kitörő lelkesedéssel újságolta, hogy talált egy izgalmas lehetőséget: selfie gép bérlés. Amikor látta rajtam, hogy fogalmam sincs, miről beszél, akkor maga mellé ültetett. Együtt olvastuk végig a selfiegep.hu weboldal teljes tartalmát. Nem is gondoltuk, hogy ilyen masina létezik. Minél többször olvastuk el, illetve néztük meg a képeket, annál jobban tetszett az ötlet.
A weboldal nagyon részletesen bemutatja a gépet is és a kapcsolódó szolgáltatást is. Tulajdonképpen mindent értettünk, de a feleségem azért igazi anyaként feltétlenül telefonon is kívánt egyeztetni a céggel. Kitöltöttük a honlapon az ajánlatkérő űrlapot és az üzenet rovatban visszahívást kértünk. Másnap csörgött a nejem telefonja, az ügyfélszolgálat nagyon segítőkész volt. Semmilyen nyitott kérdésünk nem maradt, megrendeltük a 4 órás csomagot és az egyik arany flitteres fotófalat.
Természetesen a fiam és a barátai előtt teljes titoktartás volt. Elérkezett a nagy nap és senki sem sejtett semmit. A fotóautomatával együtt kaptunk asszisztenciát is: egy bűbájosan kedves fiatal hölgyet. Aki elvégezte a masina üzembe helyezését és mindent előkészített: a fotófalat és egy teljes asztalnyi vicces kelléket (paróka, parti szemüvegek, álarcok, stb.). Megérkezett az ünnepelt és lassan elkezdtek szállingózni a vendégei is. Mindenki óvatosan sandított a nappali sarkában felállított fotósarok felé. Láttam a szemükben, hogy nem értik, mi történik.
A buli indításakor az asszisztens hölgy humorosan bemutatta a gyerekeknek a selfie gép működését. Azonnal levették, hogy mire való, tulajdonképpen sokkal gyorsabban összebarátkoztak vele, mint mi, felnőttek. Érintőképernyős kijelzője van, amit rögtön tudtak használni. Sorozatban készültek a viccesebbnél viccesebb szelfik. Életre keltek a gyerekek Instagram profiljai, záporoztak a posztok. És persze az egyes fotók a helyszínen is azonnal kinyomtathatóak voltak.
Az egyik szülő félrehívott és megkérdezte, hogy nem viszik-e a túlzásba a gyerekek a nyomtatást, nehogy nagyon magas legyen a végén a fizetendő díj. Megnyugtattam, hogy gép bérleti díja korlátlan számú fotó kinyomtatását tartalmazza. Erre az anyuka is rögtön csinált magának 3-4 vicces fotót.
Összességében kitűnő ötletnek bizonyult a selfie gép bérlés. Az utóbbi évek egyik legemlékezetesebb születésnapija bulija jött össze, amin minden lurkó fergetegesen érezte magát. Igazat kell adnom Keynesnek: valóban érdemes rendszeres időközönként felülvizsgálni a saját paradigmáinkat. És amennyiben mi magunk vagy a bennünket körülvevő szűkebb, vagy éppen tágabb környezet túllépett ezeken, akkor lehetséges, hogy paradigmaváltásra van szükségünk.